A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Második nap: A csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezkedése - Irodalmi rezolució

nek a problémát, hogy munkánkat szigorúan körülpontozzuk, teoretikusan agyonpolemizáljuk, formai követelményeket állítsunk. Azt követeljük azonban munkacsoportunk tagjaitól, hogy bővítsék ki és mélyítsék el elméleti tudásukat s legyen egyensúlyban alkotásuk, világszemléletük és emberi életük. A kritikában nem elégszünk meg a mereven etikus és az idealista módon kategorizáló kiválasztó munkával. Itt: a teljes és folyton továbbmélyülő társadalomtudományi, dialektikus materialista metódust követeljük s a már meglévő tradíciók feldolgozását. Megértést akarunk a kibontakozási lehetőségek számára. Itt ugyan van erős szempontunk, de célunk a művészi alkotás teljes funkcióját felfedni. Dokumentációs irodalom, szocialista világszemléleti irodalom, harcos proletárirodalom, marxista irodalomkritika és szociológia. Ezeknek a munkafeladatoknak és teljesítéseknek az egymásrahatásában akarunk dolgozni, s ezzel az organikus szocialista kibontakozást akarjuk segíteni. Küzdeni akarunk mindazok ellen, akik nem a valóságanalízis alapján álló irodalom hivei. Eredmények még nincsenek a hátunk mögött, de azt hiszszük, hogy elsősorban nem nagy teljesítményekről van szó. Munkaközösségünkkel olyan légkört akarunk teremteni a szemlélet és életanyag szintézisével, ami elengedhetetlen feltétele a szabad, bő és ígéretes literáris és kulturális produkciónak. 7 97