A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Második nap: A csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezkedése - Irodalmi rezolució

Irodalmi rezolúció A szlovenszkói magyar középosztály irodalmának a csődje teljes. Abban az anarchiában és megsemmisülésben, amibe a gazdasági világerők összeütközése, s a gyarmati sors kergette ennek a földnek a népét, a szlovenszkói Írástudók elszigetelten vergődnek a kisebbségi magyar polgárságnak osztályvédelmi akciói között. A szlovenszkói magyar irodalom ma: polgári érdekvédelemmé lett, aminek pozitiv formája a konzerváló tendenciákat hordozó kulturszervezettség és vidéki dilettantizmus, negativ formája a deklaszszált intellektuellek haláljátéka és kapkodása a legraffináltabb menekülési formák után. A szocialista szellemi életnek általános gyengesége, s az egyedüllét, a távolmaradás a tömeg organikus életétől viszont azt eredményezte^ hogy az a világnézeti irodalom, ami itt egyszer már létjogot kért, eddig nem volt más, mint erőteljes negáció a szlovenszkói szellemi élet fejlődési dialektikájában. Azok a fiatal Írók, kritikusok és eszéisták, akik most munkaközösségbe szervezkednek, s alakítóként lépnek a szlovenszkói magyar szellemi életbe, nem, mint generáció jelentkeznek és organizálódnak, hanem a közös tényélmény, a közös sorstudatositás s az ebből kianalizált szocialista világszemlélet vonalán. A munkacsoport a következőket ismeri fel: a szlovenszkói irodalom igazi alapja a dolgozó osztályok: munkásság, parasztság, intelligencia dinamikus fejlődése. Ezekből az osztályokból az árutermelő társadalom megvonja az emberi létfeltételeket, s igy kirekeszti őket a kulturális és szellemi élet lehetőségeiből. Ezeknek az osztályoknak felszabadulási küzdelme tulajdonképen az osztálykorlátoktól mentes emberi kulturáért való küzdelem. Szabad és tiszta szellemi életet követelünk: ezért valljuk magunkének a szocialista társadalomszemléletet. Törekvéseink a következők: dokumentáris irodalmat akarunk, — életkifejezést, amit felemelünk a világnézeti tudatosítás vonalára. A szocialista világnézeti irodalmat viszont a szocialista szellemiségnek minden differenciáltságával akarjuk átfüteni, s a tények, az élet, a realitás hatásába vonni. Szintézisét valóságnak és szemléletnek, konkrétumoknak és egy társadalmi perspektiváju tudatosításnak. Segíteni és ösztönözni akarjuk azt az immár uj formákat teremtő s a proletariátus társadalmi küzdelmét, céljait süritő átmeneti kultúrharcot, amit igy is nevezhetünk, osztályharcos prolétá rkultura. Tudjuk, hogy a kultura, bár a társadalomtól determinált, de organikus folyamat, azért ma korainak látjuk az időt, tulközeii-