Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Forbáth Imre

DIALÓGUS Nő: hullámok menetelése szűnik, szószátyár szelek megbújnak egérlikakba. Még csak két vándorlegény aprózza a távolt. Póklábú jegenyék válluk mögé hullanak... Költő: elém állottál s bennem eltörött a csönd Nő: állatok néma gerjedelmével állok előtted de te csak magadat hallgatod Költő: felpárolognak karjaim: napvidék, széjjelszakadt körök tenger te tiszta tér! szavak füstölögnek, rétek indulnak patakok karjain feloldódnak a jégtömbök csípőmön csípődön Szemeink tűzszerszámosan mosolyognak Nő: elfelejtetted pezsgőligeteidet ekvátor tavaszát pólusok mágneskertjeit ? a szuronyok gótikáját hősi napokból? Költő: a szavak elpirulnak boldog szégyenükben felejteni hozzád vándorolnak Nő: vándorok vándoroljanak hajtók hajtsanak őrzők őrizzenek aranybaépített halmokon fáklyavivők örömlik a régi fényt Költő: tavasz lehet Nő: a tavasz furcsa szakállbaj rajongók kispapképén Költő: forradalom lehet Nő: a forradalom május metodikája csupán Költő: lehet hajnalra felszakadnak a gyárak kereplői 84