Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945
Forbáth Imre
s idült futurista verseimet csempészem gerincükbe az aggokat mert ostoba fiatalságomat óbégatják mert öles termetemet nyálazzák fogatlan szájüregükből s a népeket vallásokat és mind a közösségeket kik a csodaember kollektív imáival tuszkoltak a szolidaritás aklaiba az életet mi álmainkból felzokog és vignetták rovarporok rovatlécek képek és rizsporos poémák helyett fésületlen sörényt mosdatlan muszklikat és éber hímvesszőket törvényei az áprilist a megtollasodott füveket a felkantilénázó napot termékenyítésnek indult barmokat lapályokat felébredt vizeket mind mind akik születtek ma és meghalnak amint a föld tovagurul jöjjetek jöjjetek ti megállott idő terebélyes tér ti emberek barmok növények csillagok vizek engesztellek hát titeket kinyilatkoztatott emberségemért! 1922 83
