Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Berkó Sándor

A KEDVESHEZ ( Részletek ) 1 Ne dobd el fegyvered, elém ejtve a könnyű diadalmat. Gyöngeséged minő erő, ha csupán nékem ád hatalmat? S mit ér a hatalom, ha nem fröcsköli véred homlokomra? Forgasd meg gőgödet szívemben, légy kegyetlen, kevély, goromba, ne értem küzdj, de ellenem, hogy kínom szépíthesse arcod, rabszolgám is csak úgy lehetsz, ha sziszegve vívod e harcot, mint a szegény, az elnyomott: fölkél, bukik, és újra fölkél, hisz tudja: sokszor a bukás is győzelmesebb a győzelemnél. Szélvész vagyok: légy büszke tölgy, tenger vagyok: légy partszegély, csak addig vagy enyém, amíg falomb lehetsz és meredély, csak addig lehetsz enyém, amíg kínom s kínod szeszélye perget — hogy az én istenem lehess, ne engem tégy meg istenednek. 58