Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Berkó Sándor

ÜRES TARSOLLYAL Forbáth Imréhez, Fabry Zoltánhoz és a többiekhez Csak dadogok, s mint sírását a gyermek, fojtanám el a feltörő keservet, ám fesse szégyen mindnyájunknak arcát: szent ügyünket az árulók eladták. Én nem tudom, hogy mennyi volt a bére, de testvéreik pénzre váltott vére volt az alku, s áldomás is egyben, hogy danolásuk csengjen ércesebben. Az elárult nép bánata hajol rám, fogjuk meg egymás kezét, Fábry Zoltán, s ti mindahányan, ifjak és idősek, szószólói e vészt hozó időnek, akik a poszton, ím, még megmaradtunk, mi végigharcoljuk megkezdett harcunk, ha kell, fokossal, ha kell, tintalével, az elnyomottak töretlen hitével — üres tarsollyal, krisztusi szegényen, nem osztozkodva senkivel a népen, míg alattomosan fenik a kardot szép szívünkre az áruló bitangok. 1938 47