Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Antal Sándor

AZ ASSZONY TÁNCA Minden időknek kezdete óta benn a szivünkben meg túl a fellegeken trónoló égi Király, a végtelenség ragyogó mitrájával a fejeden, felette ki vagy mindennemű respublikáknak, ki egyformán bánsz császárral meg császárkörtével: szépségtől mámoros szívvel jöttem elébed, fogadd kegyelemben utolsó szolgádnak hálaáldozatát! Te ismersz. Se instanciákkal, se hízelkedéssel nem alkalmatlankodtam sokszor előtted. Nem voltam bűnbánó a bűnbánat napján, és inkább másnak a fejét bevertem, semhogy sunyi alázkodással kibérelt templomi helyen, böjtben a mellemet verve, kérjem, hogy írd le nagy bűntartozásom, és kezdjünk u j évben uj kontót. Mostan se kérő vagy síró szájat takar fejemről leomló rojtos redője fekete sávos fehér köntösömnek. Köszönni jöttem néked a Szépet. Zavart dadogásba ha fúl szám, jusson eszedbe szerény származásom. Űrnak gacsos, papnak hitetlen, parasztnak finnyás vagyok, én, a papírnak szántóvetője, a nem boronáló, káromolás és zsoltár között. Apró szépséggyümölcsök tőkéjét ügyetlen kézzel kapálva, többet nézve az égre, mint talpam alá, láttam meg azt, 28