Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Antal Sándor

Pozíciónk, az, jaj, be szilárd. Fundusa ősi tradíció, hisz régi és nem makadámos ez országút földje. Kihóte úr, Mancsa nemes lovagja nem járt ugyan sem pediglen Homérosz apánk, azért tizensok század előtt is mindig a szél ellen hevesen pipáló vidám csavargóknak volt itt táborozásuk. Érezd hát itthon magad. Be jó sorsunk van, testvérbarátom, hogy állunk, és a nadrágot nem térdeljük ki. Azért csak ne légy a jóban elbizakodó. Gondolj a perzsa művészre, ki szőnyeget óhajtott szőni szobánk falára, és meghalt mint csecsemő. így járt az asztalosmester is, citromfából ki nékünk hálószobát faragni akart. Alig vala háromesztendős szegény, és meghala ő kólikában. A lúd, kinek tollából lett volna párnánk, megzápult tojás korában. A tömjént, akivel bennünket akartak megünnepelni, leszopta a fáról egy éhes szamár, ki menten felfordult mártírhalállal miértünk. így j ártanak ők. Nem szégyen, ha értük kiömlik a férfiú könnye. Kiválasztott sorsunk palántáját öntözi az. A perzsa művész, az asztalosmester, a lúd meg a tömjén az éhes szamárban, mind meghala sajnos; de él a tengerész, bár nincsen tenger és nincsen hajó, fehér lován ő csak kormányozó. 22