Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Antal Sándor

E visszaélések hogyha kicsalnak belőlem egy zokszót, ne fájjon ez néked, komám. Se tenger, se part, még barlang se nincsen szép Hiccingában, se köd, se homály. Lantomon madzag a húr, nem vagyok én Osszián. Nem illik, jól tudjuk, prémes kabátban állni elétek előadásra, de nincs itt fogas. Asszonyunk sincsen, akasztót ki varrna a télikabátra, mi nincsen. Szélén az országútnak magánosan énekelünk. A hangunk rekedt, merthogy borunkat, torkunk régi öblögető j ét, még indájában megette a filokszera. Utólag bevalljuk, hogy nincsen kománk, se pártunk minékünk, és azt is megbántuk, hogy valaha volt. — Ilyen a főzet! Ha éhesek vagytok, és jobbat nem kaptok: vegyétek, egyétek! 23