Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Mihályi Ödön

Minket ide hordott az élet, mi megálljuk itt a helyünk, és védjük magunkat meg az állatokat és növényeket a pusztító ellen, a hatalmas ellen, kit mert nem ismerünk, most templomot építünk neki, újat, pléhtetővel és magas toronnyal. Hiszen Bogdány jó falu, ó, itt is jó, vagy rossz hozzánk az élet, és szétárad minden a szabad mezőkre, mint korcsmás délután harmonikaszó. Most decemberben már pihenni jobb, most szakadjon már le a hó, a földet lenyűttük, a kedvünk is lenyűtt, és kész a templom, eljárunk hozzá unott vasárnap, és jó lesz, hogy halljuk a plébános zümmögő hangján: Ő adott havat, ő szórta szét az éjt, nem látunk semmit, ő meglát mindent, legyen úgy, ámen. 5 Csak mi élünk halottan itt, tunya parasztok, falak sírjában. Nem éleszt lovunk öröme, a szaladó út és nem ébredünk fel április utolján, ha felszökik a föld. Csak járunk rajta tempós öregséggel. 227