Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Mihályi Ödön

MAGAMNAK MONDOM Mondjam, hogy öregszem, hogy lassan pusztulok, mondjam — rég nem volt vasárnapom, és rég nem készülök gondtalan kalandra. Rég incselkedtem az uccaszélen begyes járókelőkkel, lehúzott kalappal figyelek és felelek örök egykedvű szóval, ki-ki kedve szerint, ahogy kívánják, meggondoltan hordom meggyfapálcámat, és ujjaim közt pergetem lépésem lassú ritmusa szerint. Elszalad egyszer az utolsó perc is — karácsony jön majd, ajándékul megveszem a fiatal Krisztust, kialszanak a gyertyák, feldíszítem az összes karácsonyfákat, a tetejére jó lesz szívemet varrni, legszebb ágára fiatal testemet. 228