Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Kolmós Aladár

5. Eltévedt kisértet Es íme nyílnak-csukódnak a boltokban az ajtók, a villanyfényes helyiségben a kereskedő rőt feje látszik, és az út közepén juhokat hajtanak, s egy gyerekkocsit tolnak át a járdán* és az emberek paroláznak és üzleteket kötnek, az aszfaltnak csillog az őszi lucska, s a kémény füstje meghajoltan, lassan száll az égre, — az elzárt, gőgös házikókban a lámpa alatt ül most a család, s a papa elbeszéli napi dolgait, s a család ugrándozva forogni kezd körülötte, aztán már nyugszanak a lámpák, sötétek a kertek s a néma kapualj ak, maguk körül forognak szótlan az elcsendesedett szobák, néma suhogással forog a város a legömbölyödő ég alatt. — Ó, úgy ballagtam ott valaha, mint egy eltévedt kisértet, kisértet, aki bámul: Ni, az emberek még élnek? Ó, úgy lebegtem ott, mint egy eltévedt kisértet... 188