Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Kolmós Aladár

íassu zenéje, kóbor éjek panorámája, tavaszi égnek mély kékje: ím, ez az egész. Csak ez jutott. És mégis egyre ie-lehajolni a rögekre, úgy lesni titkon és remegve, hogy nő-e már a fű alul — és felsikoltani vadul Losoncon néha az egekre. 4. Vásár Ahogy ma reggel — vásár volt ma éppen — kimentem a templom elé, a Kubinyi-téren jöttek rakott, nagy szénásszekerek (a szénán bámész parasztgyerekek), s alattuk a falvakról csak úgy özönöltek fonott farku lovakkal, kemény kocsikon bőrsapkás tótok, pattogó palócok, — egy-egy falusi úr kezelget a járdán, — hemzsegnek az ökrök, a parasztok és a szekerek, — s úgy néztem az egészet ámulva, meglepődve, mint külföldön ha jársz, egy-egy idegen teret, s úgy éreztem: most látom ezt először, de azt is éreztem ugyanakkor: milliószor láttam már én ezt, ez az én hazám. S én azt hiszem, hogy tőled van ez is. Tőled lett szép a város és melegebb. Hogy hazahoztál: köszönöm neked. 187