Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Kolmós Aladár

LOSONCI ELÉGIÁK (Részletek ) 1. Meglopott királyfi Szürke napok peregnek rám az égből, s én félve lopózom az únt falak alatt. Tudom a sorsom: elborítanak a Nagybég utca, a kakasos templom, a százszor végighúzgált házfalak. Egy színes szót a nyelvem szinte szégyell, fantáziám szárnyát behúzva gubbaszt, akár egy varjú tarlott fák alatt. O, hol vagy, hol vagy, ifjúságom ékes, arany processziója, választottságom drága dölyfe, gyűlölségem pompás husángja, ó, mivé foszladoztál, ifjú bátorságom bíborpalástja? Ó jaj, királyfi voltam egykor — Ismeritek a herceg bús meséjét? —. s még a folyón fürödtem egyszer, királyi ruhám titkon elcserélték és koldusgúnyát hagytak a helyén. 2. Csak panoráma S ím semmi nem jutott egyéb: pár langy harmoniáju kép. Álmatag, drága hóesés 186