Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Kolmós Aladár

I ADY-VERSEK, BE SZÉPEK VOLTATOK Ady-versek, be szépek voltatok, soha többé nem lesztek olyan szépek, az iskolapadban, sötét órákon át s hancúrozó, játszó tízperceken át nekem egyre fülembe muzsikált soha-nem-hallott hajnali zenétek. Itt e felvidéki, kisvárosi utcán, sétáltunk ketten, verselő diákok, harangzúgásban házak alatt este, (ó, merre vagy most, régi pajtás?), más életet, harcot, hirt, messzi Pestet itt idéztük a távoli világot. S amerre mentünk, mindenütt csapatban repültek az Ady-versek utánunk, mint madarak egy ifjú szent körül, s fojtó vacsoráknál az asztalnál is egy-egy Ady-vers vállamra ült nékem s a fejem körül csapkodott a szárnyuk. Ők voltak a zene, amerre jártam örök táncodat, ifjúság. — Ma, aki egykor ifjú elmével játszottam szerelem édes versével, Most immár Marsnak hangosabb versével fegyverbe járok... 185