Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Győry Dezső

az Isten-féltés hű árnyéka, ki te vagy: Emberszeretet. 5 Jaj annak, kit egy eszme száll meg, s kétszer, ha hittel párosul, és háromszor jaj, ha e kettő tett vágyat párzik magyarul, de százszor annak, akiben már holnappal ütközik a ma, s nem népekben: népképletekben lát előre, hol népe ellen bajt fúj az idők gádora. Ám ezerszer, ki úttörőnek olyankor tér a nyáj elé, mikor a zöm gyülekezőt fúj egy elveszített múlt felé. Isten tanúm, én ekkor szóltam, félvén, így elveszend a nyáj: új életet! elég a szokvást! azt hittem, s ma sem mondhatok mást, hogy ezt szabad, lehet, muszáj. S ezt hitte vélem ezer if jú,^ a szegény néphez lehajolt, tagadjanak bár, hős volt mindnyi, mert kifosztottakért bajolt. 5 bár elkallódott messiások gúnyján kell ezt most vallani, vallom: nem magunk s nem csak népünk akartuk, többre készülődtünk: fél Európát megváltani. 6 Állj meg, idő, bomlott motor, te, 270