Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Győry Dezső

s felejtsd el bombaterhedet, s mint pacsirta vagy helikopter, lebegj ez évtájak felett, s puha szárnyon tart szűzi hátán múlt ifjak lángos szándoka: az a rögpárás, az a régi, mint légi vitorlást a déli gomolyfelhők lágy dombora. ,,Gyalogolni jó", szólt az írás, s vonzott kopjafa, szűr, suba, üres papírt s telt szívet vittünk és „kultúrát" a faluba. De úgy jártunk, mint a királyfi a mesében, kit behajít gondtóba a tündéri báj-bű, elnehezült ész, szív, láb, jármű, így nyelte a kő fiait a fold. S lassan varázsolt súllyá. Fenékig láttuk s ittuk át a valóság folyékony ólmát s az elkötelezés borát. Osztályügyünk, apánk s önpályánk volt azért önként-áldozat, hogy átvegyük kereszted mástól, minden elnyomott igazából jövőt szántó, szent Kárhozat. 7 Mérleget még minek csinálnánk? az élet fele még elöl, nem hőköltet munkánk dandárja, s próbált hit fúj hátunk felől. A népsorsot juhászító vágy bennünk él, de velünk se múl: nagyot akartunk, messze néztünk, 171