Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Győry Dezső

s fölcserélem öreg okokkal a sarj következményeket. Ez hosszú nóta volt. S a dallam szent próbatétből született, mire e nyelvnek szava sincsen; könny a köszönet néked, Isten, hogy ezt túlélnem lehetett. Hogy is volt csak ?... Kik szelet vetnek, vihart aratnak. Rajta hát, vessünk vihart, s engedjük vadon a rombolásnak angyalát. Két végén a gyertyát!... Soká lett, míg rájövénk, hiába füll: a tetézett düh sincs feloldva, s szűköltünk, mint a kutyák a holdra, tisztán és tehetetlenül a szégyentől s a fájdalomtól, hogy nem, nem, nem lelünk utat. Tanú vagyok. Figyelj, utókor: ekkor fogant a gondolat, így s nem gyütt-ment áfium ágyán, s nem idegen cél kéje volt, anyám s népem féltése mart ott, s az éj, amelyben megfogamzott, örök magyar sors éje volt. 4 Fű-fával, Istennel rokonság; mint szó, szélhordta semmiség; egymaga csak szép állat, ám ha kétmilliárd: emberiség. Mint szent gyerek s öröklét, hányszor szelt tengert, s hordott hegyeket: a teremtő elv maradéka, 169