Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Győry Dezső

PÉNZ ÉRT-KURUCOK X A K Míg értük is vívtunk bajt előőrs-poszton, hizlalódtak itthon kétféle jó koszton, s ha sovány testünkből felcsuklott a bánat, emlegették sűrűn az édesanyánkat, s ha előretolva nagy vadidegenben keserűség gyűlött sebzett idegekben, a koncot féltették: a magok irhájok, s így biztattak szóval: néz édesanyátok. De mikor aztán a veséjükbe láttunk, hogy prókátorságuk csak tovább romlásunk, s ők, bármennyire is harsogják a szájak: nem jó sáfárai az édesanyánknak, s bátran és vitézen vállaltuk az eszmét, s nélkülük, sőt szemben, a sorsunk keresztjét, s méz-ígéretért sem hagytunk rést a gátnál: jött a feketítés, fúrás, gáncs — anyánknál, hogy így, meg hogy úgy, és nagy baj van. (Vigyázat, ezek nem értünk, de a népért csatáznak: s közvetítők koncát dobhatjuk Dunának, ha kinyílik szeme fiúnak s anyának...) ...Jók voltunk, jók lettünk volna mink vitéznek, de: csak cseléd kellett a sok főcselédnek! Hát nem vagyok rongya a prókátorának, de vagyok hű fia népemnek, anyámnak! 158