Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Forbáth Imre

NA MANINÁCH Elhagyott partra emlékezem... járton-járván nagy kotrógépek álmodoztak s mázsányi ócskavas. Távoli ívlámpák, miként meghibbant holdak, sárgán csillogtak, s egy olajoshordó, üres, avas, hevert a fű között. Sirályok szálltak a magasban, szárnyrebbenésüket figyeltem s a dolgok éji életét s ihlettel telten emígy szónokoltam: Hej, ócska hordó, hadd bújhassak beléd! A hordó mélán kongott s én költői lázban énekre gyújtottam szúmarta belsejében, s a visszhang öblösen kísért: áhítatos kórus — otthon éreztem magam e különös lakásban, dalolva s az életen tűnődve, mint egykor régen Diogenész, a részeg filozófus. 114