Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Forbáth Imre

EGY EGYSZERŰ HULLA ÉNEKEL Fönn a földön sose volt jobb dogom, Rövidek voltak az összes takarók. Kinyújtózkodni nem volt sose módom! Ne higgyétek, hogy élni akarok! Fütyülök a szent feltámadásra, Az ember azért él, hogy mások hasba rúgják, Kést a bordák közé, kosarat a szájra — Jól élnek csak urak és az úri condrák! Ne sajnáljátok rothadt húsomat, Ti jóllaktatok — én ettem tökmagot, A férgecskék nem kaptak túl sokat, Szeretitek ti is a dögszagot ? Egy darab sáros földet nyújthatok, Ezzel tömtétek szájamat tele, Az orromba tömjénfüstöt fújtatok és malasztot: megette a fene! Csak a költőt rühellem, az istenfáját! Ki levegőből és madárdalból él. Hideg vaskampókkal tépjétek szét a száját, Amikor szépségről beszél! 115