Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Nagykövesd

Máťyás ťesťe meg sem érintette azť a túlvilágra sandító pelyhes ágyaf. Figyelvefigyelt a kövesdi uťra a nyifotí ablakon áť, de meg az ajtót is leste — No Máťyás komám — így ő magához — ha elcsatangolt fuťárod, mosť fogod majd leťenni a vizsgái az élet-halál ökölviadalból. Meri hogy életemet akarja a gaz csapláros, azt kivettem sátáni szeméből. Nem csatangolt el a futár, nem. Ott volt csillagnyiláskor a kövesdi várban, oda is adta a várkapitánynak a gyüriií. — Fiúi hol vetted-e hollós gyüriit 1... a királyé az 1 — Véltem hozzá, hogy ő az, mert orra temérdek. De nem mertem ráfogni egyenesen. És elbeszélte, hogy a király az ompodi rosszhírű csárdában van, hol semmi jó sem várhat reá ha ott tölti az éjt, mert a csapláros látta aranyait. — Talpra legények, vészben a királyi — rikoltotta el magát a várkapitány. Tiz miniíum sem telt bele, már ott csörtetett vágtatvást ötven lovas az erdő csapásain Ompod felé. Oda bizony éppen, hogy jókor értek, mert a király és csaplaros már összeakaszkodtak volt. És hogy ez utóbbi gazságon töri fejét, mutatta a nagy konyhakés, mit Mátyás éppen kicsavart kezéből. Mit öltsem tovább a szót : a csapiárost a bizonyítékok meglatolásával az erdő egyik sivár dombjának fájára fölakasztotta a Kövesd várába visszatérő katonacsapat. Ágóc és Ompod falvak régen eltűntek ugyan a föld színéről, de e domb ott Kövesd és Szomotor között ma is az akaszfódomb nevét viseli. A hírvivő katona jutalma, az ágóci özvegy menyecske vigasza sem maradt el : György pap Mátyás király intézkedésére s jelenlétében tette egymásba kezüket rövid hónapok leforgása után ott a kövesdi vár kápolnájában, örök frigyesülésre. Mátyás után Kövesd vára egy ideig a tokaji várhoz tartozott és a rege szerint a két szembenéző s csupa sík terület által egymástól elválasztott várhegyről nagy passzióval adták egymásnak labdáikat a tündérek, úgy holdvilágos éjszakákon. Persze, mit tudtak erről az emberek ? semmit. A tündérkék kacaját ,és a — 75 -