Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Nagykövesd

labdák süvitését dőre fejjel fülemile dalának és szellő legyintésének vélték ők. Uralgott aztán a váron Izabella királyné, viszavefte tőle habsburgi Ferdinánd. A sok vetélkedésnek azzal vélte végét vetni Bocskay Gergely, hogy ő maga ült belé. De bizony úgyszólván alig hogy körülnézdegélt ott, már a Soós család csapott reá. Ezek a Soósok mindég is igényt formáltak a várra, mint Mic bán ivadékok. Igen ám, de a Szerdahelyi család is Mic bánt vallotta ősének és e két család volt az, mely századokon keresztül versengett a kövesdi vár birtoklásáért. Hiszen voltak egyéb igénylők is, de ezek rendesen elcsitultak, ha e két család ismételten megkezdte a hadakozást, mint mikor az iskola két legerősebb diákja kiáll a piacra és kezdik egymást agyalni s püffölni, a kisebb diákság körülállja a szóval : — Ne hadd magad te Soós I — Gáncsot neki te Szerdahelyi 1 Végre a 17. század második felében Soós György nyerte el a vár birtokát, de jött ám a Wesselényi féle összeesküvés. Ebbe György úr bizony belekeveredett és sebtében volt kénytelen elhagyni a várat. A bécsi udvar Cobb generálist küldte ki a zempléni részek közbékéjének helyreállítására, az pedig azzal kezdte meg e küldetésének végrehajtását, hogy a fölkelők várait minden az egyes várakra vonatkozó nádori vagy országgyűlési intézkedés nélkül sorra elpusztította. így égette föl 1673 ban a nagykövesdi várat is, mely azóta romokban hever. Ám romjaiban is beszélt nagynevű s nagyemlékű birtokosainak epigón utódaihoz, a község lakóihoz, midőn csonka ormán úgy nyári alkonyaton megszólalt a falu egyik fiának bús tárogatója és szállt . . . szállt messze hegyen völgyön ismét csak a vár regősének dala : A kövesdi várnak ormán, Jajgatva süvít az orkán. Sirjasirja bús énekét, A multakról zokog regét. Most már a tárogató is elhallgatott. Nem terjengenek abból a multak édes-bús énekei, mert mestere otí alussza a nagy háború dúló csatái után örök álmát jeltelen tömegsírban, valahol Galícia vérázfatta földjén . . . — 76 -