Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Nagykövesd

bizony nem leheteťť. Demeter fiától származott az egykoron kiťerjedť Kövesdy család, ám úgy 250 évek lefolyása után a vár isméi a kincstár kezére került. Kövesd vidékén akkoriban végtelen kiterjedésű erdőségek terpeszkedtek és sokszor jött fel ide Mátyás az igazságos, hogy egyrészt vadászszenvedélyének hódoljon, másrészt, hogy az erre portyázó idegen hadakkal megismertesse fekete seregének félelmetes voltát. Mint szokta volt, többször ismeretlenül igyekezett errefelé. Akkor is így tett, midőn szegényes kuldusgunyába öltözötten a bodrogmenti Agóc faluba tért be, hogy ott minden válogatás nélkül az első útjába eső házban megpihenjen. Ebben a házban pedig egy szomorodott özvegyasszony lakott, aki ugyan szíves lélekkel tálalta föl fürge és vígbeszédü vendégének a kövön sült palacsintát. de ő maga búsongó és szótlan maradt. Mikor aztán kiültek a kispadra egy kis szóváltás céljából, megkérdezte Mátyás az asszonyt: — Fiatal vagy még. Miért s hogyan jutottál bús özvegységre, jó asszony ? Sirva panaszolta el bánatát az özvegy : — Volt nekem szerető és szeretett párom, volt. Szépen megéltünk jobbágyi sorunkban. Rendben tartottam szegénységünket itthon, mig jó uram a király zászlója alatt vitézkedett. De jaj I egyszer a leleszi vásárról jött haza. Zsebében két ökör árával megpihent az ompodi csárdában és ime — most is borzadok kimondásánál — a gaz korcsmáros elszelte nyakát, pénzét elvette, jó uram testét a Bodrogba dobta. Tudja ezt mindenki, csak éppen a király nem. Azt mondják pedig, hogy ő a szegény ember igazát is kikeresi. Hej ... ha én egyszer nagy bánatomat, panaszomat elsírhatnám az ő lábai előtt... — Bizzál Istenben jó asszony — mondta meghatottan Mátyás — ő légnek fogja szórni bánatodat. És minden további szószaporítás nélkül amaz Ompod falu felé irányította lépteit. Lefelé hajladozott a nap, mire odaért és nem kellett sokáig keresni a gazdag csapláros házát. Benn az ivóban mindenféle népség tereferélt, közöttük katonák is. Fölismerte Mátyás az egyiken, hogy a kövesdi vár őrségéhez tartozik. Félre — 73 -