Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Znióvár

Meri úgy volí az, hogy IV. Béla király Turuch (Znió) vára alaťť préposfságoť alapífoťf, vezetését a premontreiekre bízía s őket Túróéban, Lipťóban íöbb faluval, Tokajhegyalján pedig pompás szőllővel megajándékozta. A íúróci vagy znióváraljai prépostság szépen virágzott és szent Norbert lelki fiai áldására voltak a vidéknek. A mohácsi vész után azonban a szerzetesek megfogyatkoztak s végre elfogytak. Majthényi Uriel prépost egyedül maradt s ő volt az, aki az akkori várúrnak Révay Ferencnek 300 forint évente fizetendő ellátási összeg ellenében a prépostság javait átadta. Az 1584-ik évben azonban ismét szerzetesek (a jezsuiták) vették át a prépostságot. Két nagynevű íúróci prépost szerepeli ebben az időben. Forgách Ferenc bíboros-érsek ha nem is öccsének, Forgách Andrásnak várában, — meri ez még Révay kézen volt — de mégis annak közelében s aljában, a íúróci prépostság birtokán székelt. Azonban önként lemondott a préposíságról : kiviíťe V. Pál pápánál és II. Máíyás királynál, hogy helyette a már akkor híresülni kezdő Pázmány Péíer neveztessék ki íúróci prépostnak. Pázmány csak pár hónapig viselte e címet s rangoí, meri rövidesen eszíergomi érsek leíí s ő is lemondoíí a préposíságról. A préposíság — úgy illeí, hiszen fiatalabb volt — körülbelül száz évvel túlélte a fölötte meredező várat. Mert Znió vára a Thököly idők után áldozatúl eseti I. Lipót császár rombolási dühének, a préposíságnak azonban mint ilyennek csak II. József adía meg a végső üíésí, midőn a jezsuita rendet elíörölíe, illeíve kikergeííe. A vár azófa romokban hever otí Znióváralj'a fölött, a prépostsági kolosíor azonban ma is íeljes épségben áll, de préposí és szerzeíes páíerek nélkül. A rom oíí fönn és a kolosíor iíí lenn, olyan szépen regélgeínek egymásnak IV. Béla király szivjóságáról s erős akaratú íeííerejéről, a kun származású királyné csodás szépségéről, Forgách András gavallérságáról, Csák Máié duhaikodásairól. Isíen szerzeíes szolgáinak küzködéseiről, Révayak gazdagságáról, Pázmány Péíer haíalmas nagy s ország határain túl is becsült szelleméről, idők forgandó változásairól. . . . — 507 -