Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Budatin

majdnem hogy akkor is azt rebegték fáradt, gyönge ajkai : — Jaj feleim, csak az uram meg ne tudja.. . És a kis Kata atyjának komor szigorúsága s anyjának angyali gyöngédsége között növekedett fel. Amazt oly törvénynek tartotta, melynek áthágására nem is gondolhatott, emez derűssé tette életét a vár komor bástyái között. De amint a virág illata nem ismer határt, falat, akadályt s túlterjeng azokon: úgy Kata bájoló szépségének és erényekkel telt lelkének híre is elterjedt a vidék fiatal urai között. A zord apával azonban egyik sem kívánt egy tálból cseresznyézni és így csak messziről való tisztelői maradtak Katának. Egyedül Forgách Ferencben lángolt fel annyira a vonzalom tüze Budatin szépséges szüze iránt, hogy nem is gondolt az apa vadságára, — Fiaíal, gazdag, független s jómodorú ember vagyok — mondogatta — Szunyogh Gáspár hát szívesen vehesse, ha leányához tisztességes szándékkal közelítek. Minden egyebet könnyít elviselni s beföd majd közös szerelmünk végtelen ereje. Ferenc ezt így rendezte el magában annál is inkább, merf Kata szívét is átdöfte nyilával a vak istenke és Ferenchez húzta őt minden atomja. Ezt anyjának is megvallotta illő szemérmetességgel, ez azonban az anyai szív előérzetével csapta össze kezeit s most már némi megokolással kiáltott föl : — Jaj kislányom, csak atyád meg ne tudja 1 — De bizony éppen arra kérem édes jó anyámat, kegyelmed tudassa atyámmal azt, hogy Ferenc nélkül elenyészek én mint öntözést nem látott virág s hogy lelkem-íestem övé lészen a szent házasságban. Ové vagy senkié. Szunyogh Gáspár pedig ezalatt éppen hazafelé tartott Szendrő várából. Útközben találkozott Jakussich Istvánnal, Oroszlánkő agglegény urával, aki arra instálta és zaklatta, hogy csak térjen be már hozzá az utjukba eső Oroszlánkőre. Midőn erre.sikerült rávenni Szunyoghot, mindjárt első este előhozakodott az ő nagy mondanivalójával : - 497 28