Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Budatin

— Te kegyelmed Kata leányáť kérem én szent házasságbéli frigyesülésre. . . Szunyoghnak tetszett a terv, mert így megszűnik majd a két szomszéd vár családjainak hatalmi viszálya és a Jakussichok nagy birtokaiba belekerűi a Szunyogh nemzetség. Mégis, hogy a látszat kedvéért mondjon valamit, így szólt : — Hm. És Kata ? . . . — Katát én szeretem — pödörte meg már deresedni kezdő bajuszát István — ő meg majd megszeret engem, ha eddig nem is szeretett, vagy hát hozzám szokik. — Helyes a beszéd, öcsém — nyújtotta a kezét Szunyogh — tiszteld meg váramat leánynézőbe s akkor az elkendőzést is megejthetjük. Minek azzal várni ? megtegyük egy füst alatt. Igy történt, hogy midőn férje hazatérte után Zsuzsánna asszony nagy elhatározással eléje járult s elmondta Forgách megtisztelő kérelmét, mely egyúttal Kata boldogságát alapozza meg: Szunyogh összevonta amúgy is tömött szemöldökeit és beráncolt homlokkal, mérges tekintettel így dörögte neje felé : — Add tudtára s magyarázd meg a leánynak, hogy az atyja már elígérte Jakussich Istvánnak. Kötelessége az engedelmesség s lia nem, másnak adott szerelme — mellyel egyedül férjének tartozik — romlásba dönti őt. — 498 -