Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Budatin

IBmattattta» ég mosť is kéf oldalról mossa falaiť a Vág és Kisuca mini héfszáz évvel ezelőtt, még mosf is dacolnak hatalmas falai a pusztulás öklözései ellen mini ezf századokon, áf feffék, még mosf is körüllengik fáiékáf a Szunyoghok nemzetségének szellemei, úgy mini kétszázhuszonkét éven át festi valóságukban uralkodtak a váron. És még most is él emléke, szólásra készteti a költők múzsáját (Arany János: Katalin) az a szomorúságos rege, melynek sötéf s komor szinét csak a kor durvasága menti s csak áldozatának szenvedéseiben is tiszta fehér lénye vonja be azt a részvét enyhe színeivel. . . . . . Szunyogh Gáspár I. Ferdinánd főemberei közé fartozoff. Mint Szendrő várának kapitánya, Nógrád megye főispánja, Budafin ura és irgalmatlan törökverő tűnt ki a főurak közölt. A sok hivataloskodás és hadakozás nem csak szigorúvá, de kőszívűvé is tették őt. Menydörgős szavait rettegték alantasai és ellenmondást nem tűrő intézkedései sokszor a durva kegyetlenség szinét viselték, Budatin vára fölött is e szellemben uralkodott. Még ha otthon sem volt, parancsoló szelleme bejárta a vár minden zugát és neje, a szelid Bánffy Zsuzsánna valamely önálló kis intézkedése közben ilyenkor is félve nézett körül : — Jaj feleim, csak az uram meg ne tudja. Midőn egyetlen leánykája, a később minden lelki s testi szépségekben bővelkedő kicsi Kata megszületett, — 496 -