Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Vöröskő

az álfal is, hogy ezen a mosťani időkben már műemlék számba menő várat nagy kitartással s áldozatokkal megszerezte nemzetsége részére. A család nem hagyta el ezentúl Vöröskőí sohasem, jóllehet sok megpróbáltatás érte őket abban. Mindjárt Miklós fiának, Istvánnak idejében leégett a vár és csak ennek fia Miklós, építette azt föl újra. Bocskay és Bethlen fölkelése idején erős ostromokat állott ki s be is vették a fölkelő hadak, azonban Kollonich Zsigmond visszavívta. De már Rákóczi hadai nem bírtak vele, csak éppen külső épületeit felpörkölfék. A mult század végén a nagy Pálffy János gróf volt Vöröskő ura, aki másfélmilliós alapítványával tette nevét örökéletüvé. Ez alapítvány értelmében közép és felsőiskolai tanúlók nyernek tanulmányaik folytatása céljából ösztöndíjakat. Vöröskő vára, illetve az alatta fekvő Cseszte község határában lévő alapítványi birtok ma is e nemes célt szolgálja. És többé nem vérrel erőszakkal, hanem kulturális tettek, nemes, emberbaráti szeretet révén viszi tovább . . . századról századra ... a Pálffy nemzetségnek s a vele immár harmadfél század óta összeforrott Vöröskő várának ércnél maradandóbb érdemeit, nevét s erejét. — 489 -