Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Dévény

IDdvdmya éges régen, mikor még a myfhos istenei emberalakban hemzsegtek itt a földön ha nem is a tények valóságában, hanem az agyak élénk és a valónál is sokszor erősebb képzelgéseiben : ott a Duna és Morva összefolyásánál és a Lajta hegység egyik merészen kiszökellő sziklaszirtjén az ószláv mythologia istenasszonyának, Devinának temploma állott. Devina nagyon népszerű istennő volt. Hogyne, mikor a szerelem volt az ő reszortja. A sziklacsúcson álló és erős falakkal körülvett templom mindég tele volt friss virágfüzérekkel, az áldozatok füstje folyton ott terjengett ormai körül és szakadatlanul hangzottak harsogtak a kérelmek benne : — Óh, óh, Devina 1 adj minket egymásnak . . . — Jaj, Devina 1 elhagyott a hűtlen, hozd őt vissza hozzám .. . — Isteni Devinácska 1 szabadíts meg engem szerelme üldözéseitől . . . De hajh, a mythos ködéi elszálltak, a virágfüzérek elhervadtak, a szerelmi kérelmek elhallgattak. Mindezeket a csaták porfellegei, a kardok élén termő friss vérvirágok piroslásai, az egymást öldöklők halálorditásai váltották föl : a mythosi idők Devina templomából, a történelmi idők Dévény vára lett. Már akkoriban is Marsot szolgálta Vénus helyett, a 9. század derekán Lajos német-római császár Raíislav morva fejedelmet idáig üldözte. A már akkor is hatalmas erődítmény Raíislav hadinépének és hát magával hozoíí — 490 -