Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Vöröskő

azonban IV. Béla király leiníeíte az instanciázok hadáť a szóval : — Nem úgy van az, halljátok ti urak. Még ha nem is lennék mint király az összes várbirtokok legfőbb ura, de mint Konstantia nagynéném örökösét, egyedül engem illet Vöröskő. Hát csitt legyen. Az ő életében meg is maradt királyi várnak Vöröskő, de a 13. század végső éveiben magánkézen, Tiborfia Tamás birtokában találjuk. Ez a Tamás úrfi amolyan krakeller féle alak lehetett, mert kikezdett boldog-boldogtalannal. Egy izben a tisztes korú visegrádi comesbe, Turny Domonkosba kötött bele és csúnyán lemarcangolta róla a becsületet. Domonkos comes nem hagyta ennyiben, hanem bíróság elé vitte a dolgot. A pereskedést az idegenből idecsöppenf, valamiféle Eimech Márton nevü viccországbiró vezette. Tamás úrfit alaposan elmarasztalta : az Ítélet kitessékelte őt Vöröskő várából. A rossz nyelvek azt beszélték akkoriban, hogy ennek az ítéletnek megjutalmazására és Turny Domonkos befolyása révén önmaga Eimech ült bele Vöröskő várába mint várúr. De úgy látszik sehogy sem tudott beleilleszkedni a helyzet és a vár magaslatába, amint ezt többször elpanaszolta Csák Máténak. Egy ízben megint ott lebzselt ennek írencséni várában és áhítattal nézdegélte a remek fegyvergyűjteményt. Megállt egy arannyal kivert, remekbe készült páncél előtt : — Te Máté, add nekem ezt a páncélt, — Haha I — nevetett föl Csák — nincs neked annyi pénzed, hogy annak értékét megfizessed. És még hogy ingyen adjam, na hallód é ? Még a váradért sem adom oda. — De éppen azt akarom neked érte adni. Vöröskő nekem nem kell, ennek a páncélzatnak pedig enyémnek kell lennie. Csák látta, hogy Eimech komolyan veszi a dolgoí, lelke ujjongott Vöröskő birtoklásának reményében, jóllehet óvakodott ezt külsőleg is mutatni. Tudta azí is, hogy ha a várvéíelnél pénzéríék — bármely csekély is az — nem szerepel, az üzleíeí semmisnek íekiníik a király emberei. Azí mondía háí : - 4S5 -