Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Vöröskő

— Ne mondhassad, hogy nem magyar úrral állasz szemben, háť saját jószánfamból megpóíolom az aranypáncélí még 200 márkával. így elfogadom a váraf. ha éppen reám akarod azf varrni. Ravasz róka volf ám Csák Máié, fudfa mif vesz meg a páncélon és az önként felajánlóit borravalón. Hiszen jól ismerte ö Vöröskőt : annak előtte már járt benne, mikor kiverte onnan Güszingi Miklóst. Csák halála után többi váraival együtt Vöröskőt is ugyancsak sietett Róbert Károly birtokba venni. És csodálatosképen nem is adta tovább kegyeltjeinek. Csak Nagy Lajos idejében került Vöröskő ismét magánkézre, midőn is a király szinte kényszerhelyzetbe került arra nézve, hogy a kiváló haditettekben bővelkedő Wolfarth Ulrik német lovagot megjutalmazza. Megkérdezte őt magát kertelés nélkül : — Te lovag elhagytad német hazádat, hogy nekem szolgálj. Csatát csata után nyert meg számomra hadvezéri tudásod. Mondsza, mivel szerezhetnék most már én örömet neked ? — Nyilt kérdésedre őszinte az én feleletem király úr. Szeretnék magyar várúr lenni : add nekem Vöröskő várát, ott a pozsonyi hegyek között. Minden akadály nélkül megkapta és bírta is a család kilencven évig a várat. Ekkor (1441-ben) Wolfarth Pál — 486 -