Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Vöröskő

ús özvegységre juťoťť Konsťancia, III. Béla magyar király leánya és II. Endre nővére: meghalt hites ura, Ottokár cseh király. A királyi asszony mindkét udvarnál meg volf szokva ahhoz, hogy fény s pompa közepeffe éljen és ezí úgy jellegükre mini kinézésükre nézvést valóban királyi várakban fejthette ki. Most özvegységében ki volt mindenből zárva, búnak eredten utazgatott vidékről vidékre, mig valahogyan a Kiskárpátok aljába ért. E táj annyira megtetszett neki, hogy azzal a kéréssel fordult királyi bátyjához, adna neki engedélyt itt várépitésre. — És minek neked az a vár Konsfancia? — kérdé II. Endre. — Óh bátyám, szeretnék még egyszer hatalmas várnak hatalmas úrnője lenni, szeretnék pompázni s élni ... — Jól van, épits. De siess vele, mert bizony kezd eljárni fölötted is az idő. Konsťancia elengedte füle mellett bátyjának e nem éppen udvarias megjegyzését, annyira telve volt elméje a várépitéssel. Nagy legyen, szép legyen, idők rontásával dacoló legyen az a vári Bizony ilyen is lett minden tekintetben Konstancia királyi hercegnő vára : a még mostanáig is díszesen álló Vöröskő. Sietett is az építkezéssel a ió hercegnő, ám hiába volt a sietség : alig készült el a vár, Konstancia már csak a túlvilági fényekből nézhetett le Vöröskő pompájára. Halála után sokan szerették volna birtokukba kaparitani a szépséges várat — 484 -