Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Detrekő

Iff van mindjárť ez a szélcsap Balassa Menyhérť. Eddig hol ide, hol oda csaťangolť a párťok csapásain, de mosf úgyláíszik meg akar állapodni Bécs árnyékában. Háť ezt az emberi helyes volna lekötni valamelyes várbirtokkal. Jó lesz erre éppen Detrekő. És Ferdinánd Balassának adta a várat. Ez hü maradt ugyan most már Bécshez, de hü maradt egyéb váraiban elkövetett és izgága naturájából folyó rossztéí cselekvéseihez is. Detrekő rablófészekké süllyedt alá. Balassa Menyhért ráütéseit, rablásait és egyéb gonosz praktikáit eddig csak szájról-szájra adta rémüldözve a környék lakossága: azonban detrekői csinytevései abban a különös kitüntetésben részesültek, hogy azok nyomdafestéket is láttak. E könyvnek Karádi Pál prédikátor volt az elkövetője \569-ben e cim alatt : „Balassi Mennihárt arultaíasarul melliel elszakada az Magyarorszagi masodic valazíoí János kiralful". Tartalma jórészt Deírekőn játszik és realisztikusan irja le az itt Balassa keze utján végbement undokságos cselekedeteket. Találóan nevezi el a várat Gyötrőkőnek. Ez elterjedt ragasztott név csak akkor kezdett róla lemaradni, midőn Balassa Menyhért uíán ennek István fia alaíí nyugodalmasabb s erkölcsösebb ájér veííe körül a várai. De István nem egyedül uralgott már a várba: társbirtokosa volt neki a fiatal s deliviíéz Bakits — 480 -