Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Csejte

— Ebura némeťje — mordulť fel Erdődy Ferenc — pénzes iszákod mint a fenger mélye, mindent elnyel és telhetetlen. Megadom a 210 ezer forintokat I Övé lett Csejte. Pár éveknek nyugodalma után jött a Rákóczi éra. Az Erdődy család már csak a Rákóczi rokonság révén is kuruc kézen tartotta a várat, ám Sfarhemberg császári generális addig-addig piszkálgatott körülötte, mig bévül került. — Nem addig van az 1 — rikkantotta el magát a kuruc had — le azzal a gyászos lobogóval Csejte ormáról 1 Maga Rákóczi is súlyt helyezett reá, hogy Csejte visszakerüljön rokonainak kezére és De la Motte brigadéros kurucai megtették a többit : bravúros gyalogrohammal berobogtak a várba. Ámde a balvégzetű írencséni csata magával hozta Csejte ismételt és végleges elvesztését is. Sőt pusztulását. Mert az Erdődyek ezentúl inkább Galgócon székeltek, a bécsi udvarnak pedig bizony mindegy volt most már, áll-e vagy pusziul egy-egy vár, mikor a nagyfejedelemfői nem kelletf félnie és Magyarhon dermedten feküdt lábai előtf. Pár tömör fala áll még, melyek közöff vércsék ütötték fel tanyájukat. Ha aztán a faluban vagy környékén sikerült elzsákmányolni egy egy csibét s galambfiókáf : éles vijjogással hozzák azokat sziklafészkükbe és kéjes gyönyörűséggel karmolnak a friss meleg vérbe. Értenek hozzá. Valamikor való elődjeik utján jó fanifómesfernőjükre akadtak Csejte vár egykori asszonyának, Báthory Erzsébetnek személyében és vérontó rémtefteiben. A vércsék egymástól öröklik véres élveiket, Csejte asszonyi vércséjéből azonban — hála az Égieknek — nem maradi meg más, mini elrémítő emléke és az egyik parasztház lebon fásakor lepecsételt ládikóban megtaláli, arannyal beszőtt — fej kötője. — 470 -