Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Galgóc

lelkei megkötő s hajbókoló cikornyáit betölteni. Mert Miklós várispán kardja folytonosan munkában volt. Hol a vidék rablólovagjai, hol Pektári Joachim szlavóniai bán és a főurak országos viaskodása, hol pedig II. Ottokár cseh király betörései foglalták őt le vitézi tettekkel. Különösen a győri csata alkalmából tüntette ki magát. A király hívására azonnal összegyűjtötte a várispánság körzetének népeit s otí termett Győr alatt. Már az első összecsapásnál megingott paripája hátán. — Nagyuram — fogta fel őt csatlósa — megsebesültél ? 1 — Nem baj fiam — szólt Miklós, mialatt ismét biztosan ült nyergében — csak a bal vállam. Jobbomban a szablyám 1 És neki vágtatott az ellenségnek. Még egy kopjaszúrást kapott s csak akkor tért vissza félájultan V. István király főhadiszállására, két foglyot hajtván maga előtt. Miklós vitézi tetteivel záródik le a galgóci várispánság is mint ilyen. Mert az Árpádok kihalta után trónra került vegyesházi királyoknak nagyon érdekükben állott, hogy az egyes főurakat magukhoz édesgessék, erre pedig legjobb eszköz volt egy-egy váradományozás. Galgóc is magántulajdonba ment át, de nem úgy ahogyan Vencel, Ottó és különösen Róbert Károly elgondolták. Az ország királyának kezéről a kiskirály kezére vándorolt : Csák Máté lett benne az úr. Galgóc vára is a Csák féle Mátyusföld területébe eseft és Róbert Károlynak húsz évi viaskodásába, hadakozásába s vérontásába került, amig ennek a fiókfeiedelemnek végre megtörte erejét. Volf már hát elég vára Róbert Károlynak s utódjainak ahhoz, hogy ezeken keresztül mézes madzagot vonjanak az egyes főurak orrába. Csősíül adta az ilyen várakaí a lassankiní királyi jogar alá kerülő nagy Máíyusföld. Galgóc várától s biríokrészeiíől nem sieífek megválni a királyok, meri a vár maga elsőrangú erősség, a hozzátartozó erdők-mezők pedig a királyi pénzes tarsolyt duzzasztották. V. Lászlónak azonban mindegy volt, vannak-e vagy nincsenek várai. Csak azzal íörődöíí, van-e dőzsölő mulaíozásra. Láííaílanba irta alá a donációs levelet, mely Galgócoí az Újlakiaknak juííaíía. — 462 -