Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Galgóc

Ezek ugyan csak kefťen következtek egymás után, de közéletük elég kiadós volt. Miklós az apa, Cilleinek segített V. László lelkét elkorcsositani, Lőrinc a fiú, azonban Mátyás királynak volt hűséges vitéze. Sőt a nagy király halála után e hűséget átvitte a szegény Korvin Ciánosra is. Összeszedte Galgócnak s egyéb várainak hadait és megcsinálta azt a bravúrt, hogy elfoglalta Budavárát Korvin részére. Midőn ennek leíünőben volt már csillaga az Ulászlóéval szemben : Újlaki Lőrinc még akkor sem hagyott föl a reménnyel. Délen és északon piszkálgatta a királyi várakat, közben pedig Galgócon vendégül látván Jánost mint jóbarátjáf, ott verte belé a lelket s ellenállási erőt : — Királynak kell lenned, én mondom 1 — Nem leszek az pajtás, én mondom — felelt csüggedő szomorúsággal János. A vár erdői és a Vág habjai mélán suttogták utána: — Nem leszel ... nem leszel... dicső atyád örököse idegen lészen ... jaj kár, jaj kár , . . Újlaki Lőrinc mégis aztán pardont kapott Ulászlótól, sőt II. Lajos alatt a macsói bánságig s országbiróságig vitte. Mint ilyen halt el 1524 ben. Ez időíájí kezdett fölvirradni a Thurzó nemzetségnek. Szinte nem tudtak mit kezdeni pénzükkel. Mit tett ilyenkor a 16. század főura ? várat cserélt nemestársaitól, várat vett a kincstártól. Thurzó Elek körmöci kamaraispán és kincstáros Galgócot szemelte ki, mint amelyet a király eladóvá tett. Megvette 180 ezer forintokon. A Thurzók idején Galgóc virágzó korát élte. Majdnem mindegyike udvari méltóságokat töltött be s ott eltanulták a fényt, pompát s ragyogást. Ennek kifejezéséhez várukban volt elég anyagi tehetségük is, több mint a folytonosan erszénysorvadással küzködő királyi udvarnak. Az 1622. év telén itt jöttek össze Galgócon a rendek s itt szavaztak élénk köszönetet Thurzó Szaniszlónak, a nikolsburgi béke tető alá hozataláért. De hajh, ezeket a napsugaras időket elsötétítette s véget vetett azoknak a török előretörése. Érsekújvár és Nyitra eleste után Galgóc került sorra : J663 ban bevette s elpusztította a pogány sereg. Ez időtől fogva mint — 463 -