Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)
Ghymes
rokonságával együtt, háť a pénzre szükség volť. Másrészť pedig Ivánka mesťer jól ismerťe Gumes földjét, régen vágyoťť reá és szörnyen örülf, hogy ily könnyűmód megszerezhette. Mig Nyiíra irányába kocogott Budáról, iervezgeíeíí is magában nagy gondossággal : — Szép föld, j"ó föld. De meg kell erősiíeni, meri Nyiíráfól s a mindinkább íerjeszkedö Léváíól nem lesz nyugtom. Ott a Dyun hegyen várai épitek. Azíán megszerzem bármi áron a Nyiíra vára felé eső alsó gumesi földei is. Magam, családom, uíódjaim hatalmasak leszünk és beleírjuk e föld, sőt az ország íöriénefébe nevünkei... Mindez egyelőre légvár volí ugyan, azonban a gondolai valósággá kezdeíí sűrűsödni akkor már, midőn a Dyun hegyen tényleg ott emelkedtek a teljesen ú) vár falai. Igaz, hogy e falak magukon viselték a gyors munka jellegét és íerjedelmük is szerényen húzódott meg az erdő fái között, de háí mégis : Ivánka mesier saját várában lakozott. Idők folytával a Gumes földnek neve a rajta épült várral együtt Ghymessé alakult, de sőt maga az ujdonsülf várúr is nem idők folytán, hanem rövidesen Ivánka helyett Forgáchnak irta névéi — ha ugyan érieíí az irás mesterségéhez őkegyelme. Érteit hozzá vagy nem érteti, de ő lett a Forgách nemzetség őse, ő volt az aki a régi Gumes föld erdőinek forgácsaiból a hatalmas dinasztia épületéi kezdie fölépitgetni. Meghalt II. Endre és meghalí Ivánka. De Ivánka fia András, IV. Béla királynak is hűséges embere volí, akárcsak aíyja II. Endrének. Annyira hűséges voli, hogy a szerencséílenség s megpróbáltatás súlyos napjaiban is kitartott melleííe. A iafárveszedelem elmuliával Forgách I. András e hűségéi meg akaria valamiképen jutalmazni a király s midőn őt óhajai felől kikérdezte, Forgách áperfe kibökkentette : — Uram király, add nekem az alsó-gumesi földet ott Nyitra vára felé, amely már atyámnak is szive-vágyát képezte. A király egy ideig gondolkodott, aztán így felelt : — Jól van. Teljesítem kívánságodat azon föltétel alatt, ha csipetnyi várad helyet hatalmas erősségei épiíesz. — 454 -