Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Léva

sának ajándékozta a várai. Midőn Heister császári vezér szemet vetett a várra és hosszas ágyúzás uíán beférkőzött abba, Bottyán se feküdt Je félfülére gondolkozni, hanem elrikoltotta magát : — Uccu, vitéz kuruc népeim 1 ne hagyjunk hármat se szusszanni a németnek várunkban ! Visszavette Lévát. Azonban ez a két osrom a várat nagyon megviselte, Rákóczi csillaga is kezdett lefelé hanyatlani, Bottyánnak pedig nem volt elég embere a rozoga vár megvédésére. Elmélázott annak megrongált falai tövében : — Ha Rákóczié nem lehettek ti ősi falak, a németé se legyetek soha többé 1 Katonáival a sáncokat betömetíe, a falakat nagyrészt leromboltatta. Azután meghajtotta Léva kimúlt erőssége előtt a libertás Mária lobogóit és elvonult csapatával a bujdosásba, szenvedésbe, romlásba. Mind messzebb hangzott bús énekük : Őszi harmat uíán Nagy hegyeknek ormán : Fújdogál a hideg szél, Fújdogál a hideg szél . . . — 428 —