Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Saskő

eťelť a mérték. Nagy Lajos magyar királynak sok baja volí a nápolyi udvarral, Johanna sógorasszonyának gáláns kalandjaival és az oťťani hercegek intrikáival, De midőn ťesťvérôccséť Endréi, a még koronázatlan nápolyi királyi oly bestiális módon meggyilkolták: minden türelme elfogyott és az 1346 ík év őszén Nápoly felé vette útját. Aversában, a gyilkosság színhelyén megállapodott és maga elé rendelte a nápolyi hercegeket. Ott volt durazzói Károly is, a gyilkosság főintézője. Lajos szikrázó szemekkel fordult Károly herceg felé : — Gaz gyilkos Î tudok minden tettedről. Mária hercegnőt elcsábítottad, Aquilát megostromoltad, ravaszkodásoddal legjobb hívemnek mutattad magadat és mindezeknek betetőzéseképen megöletted undok, gyáva módon fivéremet. Meg kell hát halnod 1 Durazzói Károly próbált ugyan kimenekülni a hínárból, de kúsza beszédeivel csak még inkább belemerült az ellenmondások ingoványaiba. A királyi tanács halálra ítélte, Lajos király pedig megvető mozdulattal rendelkezett: — Vigyétek 1 ugyanabban a szobában haljon meg, ahol Endre öcsémet fölkoncolták. Ki fogia ? — Majd én 1 — ugrott elő a királyi kíséretből egy szeplős vadtekintetű lovag - én elintézem. Bízd csak reám uram király e haramiát. — Te Wesszeős mester ? Nos jól van. Végezz vele. — 429 -