Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Likava

szürkeség maradi rajtuk. Azonban Korvin János visszavisszatéri kedvelt Likava várába, ha zaklatott és mozgalmas életébe egy csöppnyi nyugalmat s pihenést akart belehozni. Ezt sem sokáig tehette, mert már harmincegy éves korában elmúlt az ő életéből még a szürkeség is : a halál sötétsége vette azt körül. És midőn kicsi Kristóf fia is rövidesen utána ment, a likavai vár labda módra járt kézről-kézre. Még Korvin János életében nagyon fájt reá a foga Szapolyai Istvánnak, aki Korvinnék kihalta uíán tényleg donációf is kapott a várra. Azonban később a Szapolyai János és I. Ferdinánd között való hadakozásokat Likava is ugyancsak megérezte s megszenvedte : Kaízianer fölégette a várat. Füstölgő falai most már bizony senkit sem vonzottak. Csak Thurzó Elek országbíró volt az, aki így okoskodott: — Tüt, cérnát, foltot könnyebb a kijavításhoz szerezni, mint egészen új mentét. Csonka várai könnyebb kézre venni, mint amelyik után öt vármegye futos. Ide hát azzal a Likavával, majd föltámasztom én. Ferdinánd szívesen rendelkezésére bocsátotta kedves emberének Likavát. Azonban Thurzó Elek úgy látszik mégis elállt a várfoldozástól, elég gondot adott neki más nagyobb várainak karbantartása. És mert dusgazdasága mellett csalafinta üzletember is volt, eladta jó pénzért a csonka várat Pekry Lajosnak. Ez megkezdte ugyan a vár újjáépítését, de a halál kivette kezéből az arra való szerszámokat. Özvegye révén Báthory András birtokában került a vár. No, ez a zavart életű jó bíboros fejedelem meg éppen nem ért rá arra, hogy Likava sorsával törődjék, különben is fiatal korában fejezte be életét ott Nagyszebennél, Ördög Balázs baltájának csapása alatt. Még életében Krusics Jánosnak zálogosította el a várat. Krusics uram azonban sokáig nyögvén a síambuli Héttorony börtönét, ott szerzett betegségében ha marosan elpusztult. E gyors egymásutánban következő birtokosok közül mégis mindegyik építgetett saját ízlése szerint valamit a váron s az most Krusics halála után — ugy ahogy — készen várta uj urát. Jaj, de a vár birtokbavétele együtt — 382 —