Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Likava

Péťer — székeli s parancsnokolt. Bármennyire is elhatalmasodott Giskra a felső megyékben, Mátyás király vasöklének mégsem tudott ellenállani és sorra vesztette el várait. Likava is Mátyás kezére került, aki aztán sokszor megfordult itt. Nagyon megszerette e helyet. Mondta is a liptói uraknak: — Ti nem tudjátok fölbecsülni, mitek van. Erdő, víz, hegy s mind ontja az ember szükségleteivel párosult élvezetet. Nem is adom én Likaváf senkinek sem, halljátok e. No, de mégis csak odaadta — fiának. Sőí liptói hercegnek tette meg a János fiút, hogy ezzel is egyengesse útját a trónutódlás felé. Korvin János itt a likavai várban töltötte tragikus életének ama kevés napjait, melyek talán derültnek voltak mondhatók. Itt formálta a jövő szines képeit csekélyszámu hívei előtt : — Igazságos leszek és szeretni fogom a magyar népet, mint atyám. Ha majd egyszer szent István koronája fejemen lesz. Szeretni fognak engem is, mert mindenkinek jót akarok majd és a nemzeti királyságot utódaimban fönn fogom tartani a hazán. Dicső és erős lesz továbbra is a magyar a jövendő Hunyadi királyok alatt, meglássátok ! A csonthegyi dicstelen csata s vereség véget vetett e képek szinpompájának és csak komor, vigasztalan — 381 —