Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Szerednye

— Meri én jártam még püspökségem előtt Diósgyőrön s láttam, hogy az oťťani szerzetesek a íe vezetésed alatt lelkiismeretesen végzik a hórákaí és szigorúan betartják a disciplinât. Gergely atya e dicsérettel le volt kenyerezve és hazatértekor kiválogatott két-két pálos atyát, akiket kellő insfructiókkal Kápolna, illetve Szerednye felé menesztett. Bennünket itt csak a szerednyei pálosok sorsa érdekel. De Ville püspök bőkezűen gondoskodott róluk. A várkolostort kijavítatta, annak esetlegesen szükséges védelmére fegyverforgató laikus testvéreket rendelt és a szerzetes atyák számát lassan-lassan kiegészítette hatra, nyolcra, majd tizenkettőre. A jó püspök halála után sem zavarta senki a pálosokat Szerednyén. Ők is segítettek abban, hogy a magyar vallásosság jó hírnevét szétvigyék Európaszerte a fehérkámzsás barátok. Szerednye is közbeiátszott abban, hogy a megizmosodott pálos-rend a magyar hitéletnek, tudománynak, irodalomnak, művészetnek és közéletnek oly férfiakat adjon a századok forgandósága alatt mint Dénes kőfaragó, Lőrinc festő, Martinuzzi (Fráter) György bíboros, Széchenyi Pál érsek, Verseghy Ferenc, Ányos Pál, Virágh Benedek. Nem következhetett folytatása a pálosok sorából kikerült e nagy neveknek, mert II. József császár ugyan- 37 - (|