Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Szerednye

úgy bánt el â pálosokkal, minť Szép Fülöp francia király egykoron a templomosokkal : egyszerűen kikergette őket békés otthonaikból A szerednyei pálosokat már kürülbelül két századdal ezelőtt érte ez a sors, Merf a terjeszkedő Drugethek lassan lassan dél felé szimatoltak Ungvár felől amig Szerednyére értek. Csábították őket a boröntő hegyek, no meg a várnak is egészen beillő klastrom. Azonban a nép teljes szeretetében álló pálosokat még sem merték csak ugy kurtán-furcsán kifenni Szerednyéről. — Mi ráérünk — mondották — merf ha a Drugefhek keze valamihez hozzáért, az ragad. Csakhogy ezuťťal e ragasztószerük titkába belekontárkodott Ung vármegye másik nagy oligarcha nemzetsége, a Pálócziak. Ez a nemzetség bizony beékelte magát a rengeteg Drugeth uradalom közé az ő huszonöt falujával és ez ék mind nagyobb rést kezdett ütni a Drugethek birtokain. Igaz, hogy az ilyen ék-munkához nemcsak érteni kellett, hanem hatalom is szükséges volt hozzá. No ezekben otthon volt Pálóczi Antal. Értett a birtok ragasztásához, de még plenipotens módon két vármegyének — Zemplénnek és Ungnak — gyeplőjét tartotta kezében mint főispán. Ráduplázott a Drugethek szavára s azt mondta: — Én nem érek rá. Sokat és gyorsan keli szerezni úgy ahogyan lehet, hogy a sokból maradjon is valami. Hát szerzett is Pálóczi Antal. A Drugethek minden prüszkölése dacára megszerezte Szerednyét is, tartozékaival s pálosaival együtt, úgy hogy birtoka Császlóctól és Ráítól kezdve Helmecen, Komorócon, Szerednyén keresztül Beregmegyére is átvonult. A pálosok hát megmaradtak Szerednyén, azonban jó Pálóczi Antal megérezte azt valahogyan, hogy sietnie kellett, mert a bőséges uradalmakat csak ő maga és fia, az ifjabbik Antal élvezhették. Ez utóbbinak vére ott folyt el Mohács mezején és vele a Pálócziak ősi nemzetsége is sírba szállott. Birtokai szétkallódtak, legtöbbje erőszakosan idegen kézre került. Szerednye körül azonban nem volt semmi brachium. Mert az a Pálócziakkal közös Pánk törzsből származó Dobó családra szállott. Itt pihengeteít aztán István az egri hős, az élet és a fegyveres csaták nagy harcai után, — 38 —