Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Dobronya

— Egy kenyér az ára — feleli a íörök. Vagy fordítva is, magyar kézen lévő íörök foglyokaí meg darabszámra egy denárérí veszíegeííek. Az embervásár ez olcsósági hullámának hallaíára váljon elhagyjae a ma emberének aj'káť a síereoíip sóhaj : — Ah, a boldog, olcsó, régi jó idők . . . Kiíelik tôle. Dobronya váráí azonban már csak félig érdekelíe mindez, hiszen egyik fele üszkösödöííen heveri a sziklákon. Az 1663-ik évben jutott e sorsra, reá negyvenhat évvel pedig másik felét is lerombolták a császári hadak. Valamikor régen szép királynék puha-meleg fészke, maid az Európa hírű bölcs jogtudós alkotó géniuszának rideg műhelye. Most az idő közömbösítette benne e kirívóan ellentétes szerepeket: Dobronya romjai között csak a multak emlékének mindent nivelláló és jólesően langyos szellője lengedez. — 372 -