Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Végles

t

ri » ólyom vármegye büszke leheťefť s lehef arra, ÊË\ hogy aránylag kis területén három ťeljes épség£ ben lévő vára van, melyek soha nem volťak l^jg^ lakhaťaťlan állapotban. Ezek : Lipcse, Zólyom és Végles. ... A régi nagykiterjedésű Zólyom vármegyének különben is nagyon gyér lakosságát reffenefesen megtizedelte a tatárjárás. Csak a Garam és Szalatnya összefolyásánál emelkedő hatalmas Zólyom vára (most Pusztavár) volt képes némileg ellenállni a fergeteges tatárdulásnak. Ide szorult a csekélyszámú népség és itt tördelte kezét öreg s fiatal a szóval, hogy: — Vége... vége lesz az országnak, a hazának, mindnyájunknak. Zólyomnak erős falai megmentették az oda menekülteket, de midőn a pogányhad eltakarodása után fölkeresték porrá égetett otthonukat, az egyik leányzó kinek szülőit s minden rokonságát legyilkolták a tatárok, borult elmével folyton azt hajtogatta : — Vége . . . vége lesz mindennek. Nagy kort élt el, száz éves is lett, de egyéb szó nem iött ki ajakán, mint csak éppen ez. A közben e vidéket is elözönlött német bevándorlók csodálkozva kérdezgették: — Was sagt sie immer vég les ? Vég les . . . was ist das ? így maradt rajta a rege szerint az újjáépített községen és az ez időben emelt váron a Végles nevezet. — 373 -