Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Szerednye

szerzetesek: ezérí ez a kolostor is inkább megerősített vár benyomását tette. Hiszen szorgoskodtak ugyan a szerzet tagjai közül egyesek békés foglalkozásokban is, kapálgatták a szőllőket, szántogatták a földeket, vezetgették Istenhez a lelkeket : hanem mégis valamennyinek főfigyelme a lőrések, a fegyverek és a vár-kolostor karbantartása felé irányult. Hát úgy körülbelül hatvan éven át nem is volt semmi baj. Akkor azonban lecsapott Szép Fülöp francia király ökle és elhangzott a lovagrend vagyonának áhitozásából fakadó szava: — A templomosoknak nincs létalapjuk s nem is tudják összeegyeztetni keftős hivatásukat. Fölöslegesek hát e földtekén. És megindult a hajsza a templomosok ellen. Oly bűnöket fogtak a lovagrendre, melyeket ez soha el nem követett, tehát a megtorturázott lovag-szerzetesek be sem valhafták azokat. Mégis számos rendtagoí kivégeztetett a király, közöttük elsősorban Monay Jakabot, a nagymestert. A lovagrend váraira s birtokaira Franciaországban Szép Fülöp tette reá kezét, a többi országban pedig központi irányítás nélkül és a lovagok megfogyatkozása miatt az egyes birtokok züllésnek indultak. E sorsra jutott Szerednye is. üresen tátongtak lőrései, kápolnájában nem csengett-kongott a kis harang, udvarát bürök s bodza verte föl. Mindaddig így tartott ez, amíg Eger városában össze nem hozta a véletlen De Ville Lukács nagyváradi püspököt, Gergely diósgyőri pálos szerzetbeli perjellel. — Kérésem van atyaságodhoz — szólt a püspök — és ez odakulminál, adnál nekem két-három pálos atyát. — És mire lennének azok jók ? — simogatta meg szakállát a perjel. — Nem egyébre, mint hogy le szeretném őket telepíteni Kápolnán, nemkülömben a templomosok árván maradt várába, Szerednyére. — Hm — pislogott Gergely atya — de hiszen ott vannak közelben a barátszeri, vagy másképen sátorhegyi szent Egyed klastrom lakói. Miért nem fordulsz kérelmeddel oda, püspök uram ? - 36 - (|