Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Bozók

regényes Prémonťré völgyébe. Iťť Miklós eddig soha nem láťoťť s képzeli benyomásokat s tapasztalatokat szerzett, melyek nagy hatással voltak reá. Hónapokat töltött a Norbert apát által csak pár évvel azelőtt alapított szerzetesrend fehértaláros atyái közelében. És csodálva látta, mily rohamosan erősödik e jámbor szerzetesek tanítása folytán a nép hitélete, mily nagy szeretet s népszerűség környezi őket fenn és lenn és mily meglepő gyorsasággal alapítja Isten kiválasztott embere Norbert, a premontrei rend házait nemcsak Franschonban, hanem más országokban is. Mialatt aztán hazafelé kocogott Miklós, mindég az a gondolat motoszkált a fejében: — Hej, milyen szép dolog lenne, ha ezeknek a derék fehér atyáknak hazánkban is lenne otthonuk. Mennyi jót tehetnének népeinkkel. Midőn haza érkezett, szinte első dolga volt, hogy atyja előtt e gondolatot szavakba öntse. Lambert s neje Zsófia, a királyi hercegnő, nem idegenkedtek fiuk eszméjének kivitelétől. Ha jószándékú erős akarat és pénz együtt működnek, a kivitel máris biztosítottnak mondható. Igy történt, hogy Bozókon egy kettőre égnek kezdtek meredezni a premontreiek kolostorának haíalmas falai, melyek bizony bármely megerősített várnak is tisztességére váltak volna. Az volt íulajdonképen már akkor is ; vár. A lelkek vára. Nagy ünnepélységgel adíák áí hivaíásának a lelkek ügyeit szolgáló ez erősséget, midőn oíí csillogfak már teljes készen magas ormainak tetői a napfényben. Lambert s neje óhajára pedig az ezelőfí ötvenkét ével szentíé avaíoíí magyarok első királyának, Istvánnak égi patronáíusa alá helyezíék azí. Igen ám, de a jó premonírei aíyák húsból és vérből álló emberek volíak, akik mindennapi kenyérre szorúlíak. Erről is gondoskodoíí Lambert, midőn birtokaiból jó nagy darab részi hasííoíí ki az új préposíság részére és Miklós, midőn örökségéből kéí majori adoíí áí az ő kedves fehér aíyái javára. A íaíárjárás idején annyi nyomorf enyhiíeííek, annyi könnyei íörölfek le s annyi menekülői fogadtak be erősséges házukba, hogy IV. Béla király nemcsak örök időkre megerősítette bozóki birtoklásában a rendet, hanem ujabb birtokrészeket ís adományozott neki. — 350 — 17