Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Csábrág

elődök izgágasága miatt az uťódokaf megfoszíoíía birťokaikfól csak azért, hogy az ugyancsak Hunt-Pázmán nembeli Vajdai Demeter veszprémi püspököt, illetve annak unokaöccseit behelyezze Csábrágba. Lett ám erre nagy forrongás a Hunt Pázmánok között. A födémesi,, csalomiai és bényi ág fiai váltig riadoztak a hangos szóval: 7 — Ha már kikajtatta a sublódból Zsigmond azt a régen érvényét vesztett hűtlenségi iratot, miért a gazdag bozóki ágat ültette bele Csábrágba s miért nem közülünk valamelyiket, akik ugyancsak reászorulnánk ? Zsigmond e családi zenebona hallatára csak simogatta szakállát és sunyi szemmel mondogatta magában : — Ti csak veszekedjetek. Mennél inkább kapaszkodtok egymás hajába, annál bizonyosabb hogy váratok az én kezembe kerül. Úgy is történt. A nembeli ágak nem elégedtek meg a szóvitával, hanem egyszerre csak a drégelyi HuníPázmánok ott termettek Csábrág alatt, annak urát háznépével együtt Drégelyre vitték s ott megölték. Ismét testvérharc, melynek révén cserélt gazdát Csábrág. Most már a nádori Ítélőszék szólt bele a dologba és brevi manu elkobozta Hunt-Pázmánéktól a testvéri véren szerzett csábrági várat. A kincstár birtokába került, ott is maradt sokáig. — 345 -