Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)
Somoskő
A kérdés föltevése alaťť pedig nem anyósára nézeťť, hanem felesége szemébe mélyeszťeťťe ťekinťeťéf. Losonczyné azonban felállt és élénken tilťakozoťf: — Balassát, azť a szélkakas urfif, akii híressé ťeťťek divényi és kékkői szerelmes kalandjai, de meg Somoskőn jártában sem viselíe magái komoly vitéznek megfelelő módon ? Nem, nem. Azť már nem. — De háí kii akkor ? — csapía össze bosszúsan kezéí Krisťóf jól kieszeli ťervének dugába dôlťén. — Hallod-e ťe Krisťóf — villanť fel Losonczyné agyában hirťelen a gondolať - ki voir az a fiafal viféz, akit fogadásomra küldöttéi? — Modolóczy Miklós hadnagy. — Háť ôť add áť nekem, mini Somoskő kapitányát— Mindenáron ői óhajtja kegyelmed? — Igen. És senki másf. — Legyen 1 — vonťa meg válláť szomorú lemondással Ungrád. Neje pillanťásáť azonban hiába keresťe, mélyen árnyékolták azť a lesüíött pillák. Balassa Bálinť háť Egerbe maradf, de nem sokáig. Ungnád forťélyai nem ťudťák kiťuszkolni a várból, de nyugťalan naťurája és Losonczy Anna erős hiťvesi hűsége s ellenállása Erdélybe vitték, Báťhory Isíván ellen való hadakozásra. Talán egész éleíe másképen alakult volna, ha akkor Somoskőre kerül, de meg magának Somoskőnek sorsa is más irányt vesz bizonnyal, igaz hogy könnyelmű, de ťagadhaťaílanul kemény viťézi keze alaťť. Modolóczy Miklós azonban csak az első tulajdonsággal birť. A hadakozáshoz sem gyakorlaťa, sem kedve nem volt. Beült Somoskőre és ott vigan töltötte idejét. Losonczyné szemét elkápráztatta a hosszú lére eresztett hizelgő beszédekkel és a katonák feszes tariásu, diszes fölvonulásaival. Meg is javifoti itt-ott egy bástyái, húzatott is ide-oda egy gerendát: de a várnak szakavatott s komoly megerősítésénél előbbre valóbbnak tartotta a vadászatot és hajbókolást. Ali füleki bég észrevette ezt kémei által és midőn egészen könnyű szerrel elfoglalta a várat : Losonczyné nagyasszony csak akkor eszmélt — 335 -